Bárki is bármit mondjon, aki el tudja képzelni a „dolgokat”, jövőjét, házát, társát, helyzetét, sikerét, annak a kezében, fejében „varázshatalom” van. Valójában szinte semmit nem tudunk kivitelezni, létrehozni, megalkotni, ha előtte valahogy nem képzeltük el, nincs képünk róla. Az ember egyik elsődleges evolúciós hagyománya, öröksége a képekben való gondolkodás. Rögtön felkapjuk a fejünket és máris elindul egyfajta belső mozi bennünk arra a varázsszóra, hogy: Képzeld el!
Sajnos ma már ez sem olyan egyértelmű és természetes. Találkoztam olyan teljesen normális, értelmes kislánnyal, aki azt mondta, hogy nem tud elképzelni egy rétet, mezőt (a kérdésemre, hogy miért, azt felelte, hogy mert csak egy bizonyos tévéadót néz). Szerencsére ez a ritkább. Nincs tudomásom tudományos kutatásról itt Magyarországon (ettől még lehet!), hogy vizsgálták volna – mondjuk 30 évvel ezelőtt, valamint a mai gyerekek képzelőerejét, kreativitását vagy kreatív gondolkodását és összehasonlították volna. DE a gyakorlat és tapasztalat azt mutatja – több évtizedes pedagógusi és pszichológusi munkám során – hogy a mai gyerekek képzelőereje sorvad, satnyul, gyengül.
Szokás ma azon évődni, panaszkodni, hogy a mai fiatal generációnak alig van, vagy nincs jövőképe. Jövőkép – sajnos vagy szerencsére – képzelőerő nélkül eléggé nehezen kivitelezhető, és nem feltétlenül és nem mindig az ország gazdasági helyzetétől függ. Ezért a képzelőerőt ma TUDATOSAN fejleszteni kell, mert a virtuális-vizuális ingerdömping a fiatalok, gyerekek agyát beszippantotta. Régebb elvégezték ezt maguktól a mesék, történetek, adott esetben a kreatív magányban eltöltött játékok, de ma már jórészt kütyükre való fókuszáltság van. Hány 4-5 éves gyerek játszik ma el úgy önmagában órákon át? Költői kérdés :-). Vagy akár többen is anélkül, hogy bármilyen technikai eszközt segítségül hívnának?
Nem a technika kiiktatása a cél, nem ellene szólok. Csak hangsúlyozom azt, hogy a virtuális –vizuális elfoglaltsággal töltött idő mennyiségét kétszerezze meg a játékkal töltött idő. Óvodás korban mindenképp, de akár kisiskolás korban is még. Ma egy 8-10 éves fiú-lány már nem játszik. Sok gyereket, felnőttet megkérdeztem. Az iskolában együtt még néha, úgy ahogy, de otthon már nagyon ritka. Nincs idő. Feladat van, lecke van, kis házimunka – jó esetben – és tablet, telefon.
Bárki is bármit mondjon, aki el tudja képzelni a „dolgokat”, jövőjét, házát, társát, helyzetét, sikerét, annak a kezében, fejében „varázshatalom” van. Valójában szinte semmit nem tudunk kivitelezni, létrehozni, megalkotni, ha előtte valahogy nem képzeltük el, nincs képünk róla. Az ember egyik elsődleges evolúciós hagyománya, öröksége a képekben való gondolkodás. Rögtön felkapjuk a fejünket és máris elindul egyfajta belső mozi bennünk arra a varázsszóra, hogy: Képzeld el!
Sajnos ma már ez sem olyan egyértelmű és természetes. Találkoztam olyan teljesen normális, értelmes kislánnyal, aki azt mondta, hogy nem tud elképzelni egy rétet, mezőt (a kérdésemre, hogy miért, azt felelte, hogy mert csak egy bizonyos tévéadót néz). Szerencsére ez a ritkább. Nincs tudomásom tudományos kutatásról itt Magyarországon (ettől még lehet!), hogy vizsgálták volna – mondjuk 30 évvel ezelőtt, valamint a mai gyerekek képzelőerejét, kreativitását vagy kreatív gondolkodását és összehasonlították volna. DE a gyakorlat és tapasztalat azt mutatja – több évtizedes pedagógusi és pszichológusi munkám során – hogy a mai gyerekek képzelőereje sorvad, satnyul, gyengül.
Szokás ma azon évődni, panaszkodni, hogy a mai fiatal generációnak alig van, vagy nincs jövőképe. Jövőkép – sajnos vagy szerencsére – képzelőerő nélkül eléggé nehezen kivitelezhető, és nem feltétlenül és nem mindig az ország gazdasági helyzetétől függ. Ezért a képzelőerőt ma TUDATOSAN fejleszteni kell, mert a virtuális-vizuális ingerdömping a fiatalok, gyerekek agyát beszippantotta. Régebb elvégezték ezt maguktól a mesék, történetek, adott esetben a kreatív magányban eltöltött játékok, de ma már jórészt kütyükre való fókuszáltság van. Hány 4-5 éves gyerek játszik ma el úgy önmagában órákon át? Költői kérdés :-). Vagy akár többen is anélkül, hogy bármilyen technikai eszközt segítségül hívnának?
Nem a technika kiiktatása a cél, nem ellene szólok. Csak hangsúlyozom azt, hogy a virtuális –vizuális elfoglaltsággal töltött idő mennyiségét kétszerezze meg a játékkal töltött idő. Óvodás korban mindenképp, de akár kisiskolás korban is még. Ma egy 8-10 éves fiú-lány már nem játszik. Sok gyereket, felnőttet megkérdeztem. Az iskolában együtt még néha, úgy ahogy, de otthon már nagyon ritka. Nincs idő. Feladat van, lecke van, kis házimunka – jó esetben – és tablet, telefon.
Powered by Flybuilt
