Szinte minden belső lélektani munka, pszichoterápiás módszer magában foglalja a saját érzelmekkel, gondolatokkal való foglalatoskodást, az ezekre való tudatos odafigyelést. Többféle érzelmi intelligencia modell létezik, és mindeniknek első számú tétele a saját érzelmek tudatosítása, nyomon követése. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az érzelmeknek elhanyagolása, elfojtása rövidebb-hosszabb távon lelki, akár testi problémákhoz, bajokhoz vezethet, tehát az egészséges, kiegyensúlyozott élet egyik alapelve és eleme, hogy az érzelmi életünkkel foglalkozzunk. Ebbe beletartozik, hogy mit hogyan élünk meg, hogyan kommunikálunk az érzelmeinkről, mennyire tudjuk kifejezni azokat, a másokét hogyan vesszük figyelembe, és így tovább.

Épp ezért az érzelmi fejlesztést nem lehet elég korán kezdeni – akár már magzati kortól a babával való „beszélgetéssel”, vagy dúdolással, énekléssel – de gondoljunk bele, hogyha alsó tagozaton mondjuk 4 éven keresztül azzal kezdik és zárják a tanítási napot a gyerekek, arról beszélnek röviden, hogy hogyan érzik magukat és miért úgy ahogy, ez milyen magas fokú érzelmi tudatosságot alakíthat ki őbennük. Elkezdeni pedig sosem késő…akár most, ebben a pillanatban, ahogy olvasod kedves olvasó, vagy ettől a pillanattól kezdve felteheted magadban a kérdést, akár napi többször: hogy érzem most magam? És miért így érzem, ahogy?…