„ – Jó napot kívánok! Fél óra türelmet kérek!
– Nézze Uram, Hölgyem sorba kell állni, hiszen meglehetősen sokan várnak erre!
– De pont azért szeretnék most, mert nincs hozzá türelmem!
Majd 20 perc múlva:
– Igen itt van a fél óra türelem, 8000 Ft lesz!”
Lehetne tovább sorolni: egészség, szeretet, idő stb. Ha látta valaki a Lopott idő című filmet, akkor tudja, miről beszélek. Ugyanígy híján vagyunk a fenti fogalmaknak is.
Vegyük sorra őket:
1., TÜRELEM: a Magyar értelmező szótár szerint: kedélyi állapot, melynél fogva valaki tűrni tud, azaz a kellemetlen benyomásokat, fájdalmakat, kínokat stb. békén és tartósan kiállja, ellenük nem panaszkodik. Különösen mások gyöngéinek, hibáinak, alkalmatlankodásaiknak stb. elnézése, elszenvedése.
Modernebb megfogalmazásban több jelentést is magában foglal (wikiszotar.hu):
Sok türelem kell, amíg bejutunk. A lány türelme meghozta a gyümölcsét, és a matróz feleségül vette, amikor hazatért a tengerről.
Egy gyerek tanítása türelem nélkül nem lehetséges. A több éves türelem meghozta a gyümölcsét: megtanultam angolul.
A fogorvosnál érdemes türelemmel ülni. Néhány hetes türelem elég volt, hogy lefogyjon és csinos legyen.
Sok türelem kell egy makett elkészítéséhez. A képkockák összerakása csak kellő türelemmel fog sikerülni.
Azért folyamodtam az akadémikus magyarázathoz, mert emberi működésünk szerint néha az is elég, hogyha a fogalommal száraz és objektív módon szembesülünk, mert elindul egy finom, szubtilis tudatosodási folyamat, változásra való hajlandóság és késztetés. Hogy: jaj, igen, hát valóban nem nagyon tudok nyugodtan várakozni hosszabb időn keresztül valamire vagy valakire, jó lenne ezen dolgozni. Vagy: a kitartásom az tényleg hagy kívánnivalót maga után, hiszen egy csomó mindenbe belefogok és abbahagyom (számomra is nagyon ismerős :-).
Az önuralom képessége az szintén egy ritka gyöngyszem a lelki – viselkedési habitus megnyilvánulásában. Rendkívül sok helyzetben és milliónyi változatban nyakon csípjük magunkat és másokat, hogy ennek a nagyra értékelt képességnek nem vagyunk birtokában. Csak egyetlen dologgal szeretnék példálózni: a kommentelés. Ma egy komment társadalomban élünk, szinte szakadatlan és megállíthatatlan módon zajlik a véleményezés, hozzászólás, ítélkezés stb. Akkor is, ha nem kérdi senki.
A gondosság pedig mint odafigyelés, egy gyerek esetében például az, amikor állatról, növényről kell gondoskodnia és megtanulnia azt, hogy napi, heti rendszerességgel, türelemmel gondját kell viselnie a körülötte lévő világnak, környezetnek.
2., AZ ELFOGADÁS a szótári magyarázat szerint: “beleegyezés, hogy elvegyünk vagy megkapjunk valamit, amit felajánlottak nekünk.” De mindannyian tudjuk, hogy nem(csak) az efféle elfogadásban van hiányosságunk. Hanem az egymás és a világ elfogadásával.
Ebben a vonatkozásban egy olyan hozzáállást, szemléletet jelent, hogy egy másik személyt, aki akár külsőleg, akár belsőleg különbözik nemben, véleményben, színben, iskolázottságban, társadalmi hovatartozás tekintetében megértek és megadok egyfajta létjogosultságot arra vonatkozóan, hogy ő olyan legyen amilyen, akkor és ott és úgy. Amihez alapvetően minden embernek joga van: hogy elfogadtassék és elviseltessék.
Ami pedig a világot, a környezeti tényezőket illeti, szintén létfontosságú (lenne) annak elfogadása és elismerése, hogy az adott pillanatban ilyen és így működik, ahhoz, hogy változtatni tudjunk rajta. Hiszen a változtatás, változás folyamatának alapfeltétele elsősorban az elfogadás. Amit nem fogadsz el, azon nem tudsz változtatni.
Nem lehet természetesen figyelmen kívül hagyni azt, hogy a mások és a világ elfogadása ELŐTT az önmagunk elfogadása a tét. De ez már egy külön irományt igényel, majd egyszer erről is beszélünk.
3., AZ EGYÜTTÉRZÉS pedig más emberek érzéseinek, szenvedésének, fájdalmának az elfogadása és megértése, a vele való együtt érzésre való automatikus reakció, ami ugyanakkor cselekvésre is sarkall. Az emberiség története óta kulcsfontosságú fogalom az emberi interakciók világában, minden világvallásban igen nagy tiszteletnek és erénynek örvend. Ha látod, hogy a másik elesik, elveszt valamit, valakit, elcsügged, fél, szomorkodik vagy dühöng, mindjárt egyfajta hasonló állapot generálódik benned is, és szeretnél segíteni, megszüntetni, elterelni, átváltoztatni vagy könnyíteni a helyzeten, állapoton. Vagy néha az is elég, hogy csak ülsz mellette és fogod a kezét.
Mindezek fényében elgondolkodhatunk azon, hogy kinek miből mennyire futja, miből van kevés, illetve sok és melyik az amelyikért jó lenne leszaladni időnként a sarki boltba :-). Véleményem szerint egyik oka ezen luxuscikkek hiányának a mai érzékszervek általi ingerdömping, áradat, ami oly mértékben leterheli az idegrendszert, hogy ezért fogy gyorsan a türelem, lesz nehezebb az elfogadás és kevesebb az együttérzés.
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
“Megvárni, egy angyal és szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek – melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”(Márai Sándor)
Ezek fejlesztéséről, műveléséről majd a későbbiekben.
„ – Jó napot kívánok! Fél óra türelmet kérek!
– Nézze Uram, Hölgyem sorba kell állni, hiszen meglehetősen sokan várnak erre!
– De pont azért szeretnék most, mert nincs hozzá türelmem!
Majd 20 perc múlva:
– Igen itt van a fél óra türelem, 8000 Ft lesz!”
Lehetne tovább sorolni: egészség, szeretet, idő stb. Ha látta valaki a Lopott idő című filmet, akkor tudja, miről beszélek. Ugyanígy híján vagyunk a fenti fogalmaknak is.
Vegyük sorra őket:
1) TÜRELEM: a Magyar értelmező szótár szerint: kedélyi állapot, melynél fogva valaki tűrni tud, azaz a kellemetlen benyomásokat, fájdalmakat, kínokat stb. békén és tartósan kiállja, ellenük nem panaszkodik. Különösen mások gyöngéinek, hibáinak, alkalmatlankodásaiknak stb. elnézése, elszenvedése.
Modernebb megfogalmazásban több jelentést is magában foglal (wikiszotar.hu):
Sok türelem kell, amíg bejutunk. A lány türelme meghozta a gyümölcsét, és a matróz feleségül vette, amikor hazatért a tengerről.
Egy gyerek tanítása türelem nélkül nem lehetséges. A több éves türelem meghozta a gyümölcsét: megtanultam angolul.
A fogorvosnál érdemes türelemmel ülni. Néhány hetes türelem elég volt, hogy lefogyjon és csinos legyen.
Sok türelem kell egy makett elkészítéséhez. A képkockák összerakása csak kellő türelemmel fog sikerülni.
Azért folyamodtam az akadémikus magyarázathoz, mert emberi működésünk szerint néha az is elég, hogyha a fogalommal száraz és objektív módon szembesülünk, mert elindul egy finom, szubtilis tudatosodási folyamat, változásra való hajlandóság és késztetés. Hogy: jaj, igen, hát valóban nem nagyon tudok nyugodtan várakozni hosszabb időn keresztül valamire vagy valakire, jó lenne ezen dolgozni. Vagy: a kitartásom az tényleg hagy kívánnivalót maga után, hiszen egy csomó mindenbe belefogok és abbahagyom (számomra is nagyon ismerős :-).
Az önuralom képessége az szintén egy ritka gyöngyszem a lelki – viselkedési habitus megnyilvánulásában. Rendkívül sok helyzetben és milliónyi változatban nyakon csípjük magunkat és másokat, hogy ennek a nagyra értékelt képességnek nem vagyunk birtokában. Csak egyetlen dologgal szeretnék példálózni: a kommentelés. Ma egy komment társadalomban élünk, szinte szakadatlan és megállíthatatlan módon zajlik a véleményezés, hozzászólás, ítélkezés stb. Akkor is, ha nem kérdi senki.
A gondosság pedig mint odafigyelés, egy gyerek esetében például az, amikor állatról, növényről kell gondoskodnia és megtanulnia azt, hogy napi, heti rendszerességgel, türelemmel gondját kell viselnie a körülötte lévő világnak, környezetnek.
2) AZ ELFOGADÁS a szótári magyarázat szerint: “beleegyezés, hogy elvegyünk vagy megkapjunk valamit, amit felajánlottak nekünk.” De mindannyian tudjuk, hogy nem(csak) az efféle elfogadásban van hiányosságunk. Hanem az egymás és a világ elfogadásával.
Ebben a vonatkozásban egy olyan hozzáállást, szemléletet jelent, hogy egy másik személyt, aki akár külsőleg, akár belsőleg különbözik nemben, véleményben, színben, iskolázottságban, társadalmi hovatartozás tekintetében megértek és megadok egyfajta létjogosultságot arra vonatkozóan, hogy ő olyan legyen amilyen, akkor és ott és úgy. Amihez alapvetően minden embernek joga van: hogy elfogadtassék és elviseltessék.
Ami pedig a világot, a környezeti tényezőket illeti, szintén létfontosságú (lenne) annak elfogadása és elismerése, hogy az adott pillanatban ilyen és így működik, ahhoz, hogy változtatni tudjunk rajta. Hiszen a változtatás, változás folyamatának alapfeltétele elsősorban az elfogadás. Amit nem fogadsz el, azon nem tudsz változtatni.
Nem lehet természetesen figyelmen kívül hagyni azt, hogy a mások és a világ elfogadása ELŐTT az önmagunk elfogadása a tét. De ez már egy külön irományt igényel, majd egyszer erről is beszélünk.
3) AZ EGYÜTTÉRZÉS pedig más emberek érzéseinek, szenvedésének, fájdalmának az elfogadása és megértése, a vele való együtt érzésre való automatikus reakció, ami ugyanakkor cselekvésre is sarkall. Az emberiség története óta kulcsfontosságú fogalom az emberi interakciók világában, minden világvallásban igen nagy tiszteletnek és erénynek örvend. Ha látod, hogy a másik elesik, elveszt valamit, valakit, elcsügged, fél, szomorkodik vagy dühöng, mindjárt egyfajta hasonló állapot generálódik benned is, és szeretnél segíteni, megszüntetni, elterelni, átváltoztatni vagy könnyíteni a helyzeten, állapoton. Vagy néha az is elég, hogy csak ülsz mellette és fogod a kezét.
Mindezek fényében elgondolkodhatunk azon, hogy kinek miből mennyire futja, miből van kevés, illetve sok és melyik az amelyikért jó lenne leszaladni időnként a sarki boltba :-). Véleményem szerint egyik oka ezen luxuscikkek hiányának a mai érzékszervek általi ingerdömping, áradat, ami oly mértékben leterheli az idegrendszert, hogy ezért fogy gyorsan a türelem, lesz nehezebb az elfogadás és kevesebb az együttérzés.
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
“Megvárni, egy angyal és szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek – melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”(Márai Sándor)
Ezek fejlesztéséről, műveléséről majd a későbbiekben.
Powered by Flybuilt
