Miért szükségesek a korlátok gyerekkorban?

“A jól működő kapcsolatok titka a jó határokban rejlik.” (Dr. Henry Cloud)

Képzeld el, amint egy lengő hídon mész át egy örvénylő patak, folyó fölött. Két oldalt két korlát, amibe bele lehet kapaszkodni, és ami miatt az amúgy bizonytalan haladás biztonságosabbá válik. Ad egy keretet, fogódzót, tartást. Tudod, hogy ha megbillensz is, van mibe kapaszkodnod és nem esel le. Instabil és szorongást keltő a talaj, de le tudod győzni ezt az érzést azzal, hogy tudod és fogod a korlátot.

Nos, ilyen mértékű a gyerek számára is a korlátok, szabályok, rend(szer)ek jellege. A fenti képletből kiindulva a korlát az elején az anya, apa keze, amibe kapaszkodni kell és lehet. A későbbiekben például az, hogy amikor a lámpa pirosra vált akkor nem lép le az útról. Ez a szabály.  Korlátot szab, behatárol, tulajdonképpen az életünket védi.  Ugyanez a mechanizmus működik, amikor lefekvési, evési, tisztálkodási, kütyükorlátozási szabályok, törvények lépnek életbe egy gyereknél, aki a jól megszabott keretek között érzi magát biztonságban.

Nem érzelmi zsarolásról van szó, hanem a tettek, cselekvések következményeinek a tudatosításáról: ha megütsz valakit, visszaüt(het)nek, ha nem eszel, éhes maradsz, ha nem végzed el a házi feladatodat, rossz jegyre számíthatsz, ha hazudsz valakinek, csalsz vagy lopsz, akkor büntetésre számíthatsz.

Régebben a bölcső adta az élet indulásakor azt a keretet, amelyben a csecsemő elkezdte a kis életét. Ma már kevésbé fekszenek kiságyba, bölcsőbe, többnyire anya-apa mellett alszik a gyerek. Elég sokáig, néha 10- 12 éves korig. Ami azért sok, mert az önállósodást, az alapvető ősbizalmat – hogy a világ rendben van és biztonságos – csak külső személy, szülők segítségével tapasztalja meg. Ha a felnőtt nem „biztosítja” számára azt, hogy egyedül is végig tud menni a lengő hídon, akkor szinte állandó külső fogódzóra, pótszerre lesz szüksége. Az a gyerek pedig, amelyik minél zsengébb korban megtanulja a szabályrendszert, annál hamarabb belsővé teszi, vagyis internalizálja. Ami azt jelenti, hogy már magától tudja, hogy meddig mehet el és honnan veszélyes már. (pl. agresszió, autósebesség, alkohol, fű, társ stb.)

Ahhoz, hogy világosabbá váljon, miért van szükségük a gyerekeknek korlátokra, szabályokra jobban megérthető az által, hogyha megértjük és felsoroljuk azokat a magatartásformákat, amelyek akkor alakulnak ki, hogyha nem rendelkeznek megfelelő szabálytudattal:

• Nem tudnak nemet mondani azoknak, akik bántóan viselkednek velük, és képtelenek határt szabni mások bántó viselkedésével szemben
• Nem tudják kordában tartani saját romboló indulataikat
• Képtelenek késleltetni vágyaik kielégülését, ezért nem tudják megvalósítani céljaikat, sem pedig befejezni feladataikat
• Hajlamosak felelőtlenül vagy bántóan viselkedő emberekhez vonzódni, hogy azután megpróbálják „megjavítani” őket
• Hajlamosak magukra vállalni a felelősséget mások életéért
• Könnyen manipulálhatók és irányíthatók
• Nehezen tudnak bensőséges és szoros kapcsolatot kialakítani és fenntartani
• Nem őszinték a hozzájuk közel állókhoz
• Nem vállalják fel a konfrontációt másokkal, és nem tudják eredményesen megoldani konfliktusaikat
• Áldozatként tekintenek magukra ahelyett, hogy céltudatosan és önmagukért felelősséget vállalva élnék az életüket
• Hajlamosak a szenvedélybetegségekre és kényszercselekvésekre
• Szervezetlenség és a következetesség hiánya jellemzi őket

Jellemzően a felnőtteket érintő viselkedésformák ezek, de hangsúlyozni szükséges, hogy ezek gyermekkorban alakulnak ki. És a gyerekek nem tudják maguktól a világos határokat kialakítani,  a felnőttek segítségére van szükség mindezekhez. Hogyha a falnak megy és koppan egy jó nagyot – ami fájdalommal jár – ugyanúgy „koppannia” kell, hogyha nem végzi el a (házi) feladatait, nem eszik rendesen, nem vigyáz a dolgaira stb.

Érdekes tény, hogy a felnőttek nagyon sokszor – annak ellenére, hogy értelmesnek, intelligensnek tartják a gyerkőcöt – nem bíznak és nem hisznek abban, tulajdonképpen alábecsülik a gyerekek képességét arra, hogy megtanuljanak uralkodni a viselkedésük fölött. A jól és egészségesen működő gyermek viszont képes megtanulni, hogy miként vállalhat felelősséget a viselkedéséért.

Ha már a hiányból fakadó viselkedésformákat vettük górcső alá, nézzük meg, hogy a világos határoknak köszönhetően milyen vonások alakulhatnak ki a gyermekben:

• Megismeri önmagát, kialakíthatja saját identitását
• Megtanulja, miért kell felelősséget vállalnia
• Képes lesz döntéseket hozni
• Megérti, hogy ha jó döntést hoz, a dolgok jól alakulnak, míg ha rosszul választ, negatív következményekre számíthat
• Képes lesz a szabadságon alapuló valódi szeretetre

A határok lényege az önuralom, a felelősségvállalás, a szabadság és a szeretet – ugyanazok a készségek, amelyek egyben a lelki élet alapját is alkotják. A kérdés azonban az, hogy miként juthatunk el idáig. Az alábbi könyv sokat segíthet ebben.

Forrás: Dr. Henry Cloud – Dr. John Townsend: Gyerekhatárok

Képek forrása: pixabay.com