Manapság egyre inkább előtérbe kerül az érzelmi intelligencia szerepe, és ki kell jelenteni, hogy nem EQ versus IQ megközelítésben értendő, hanem hogy mindkettőt “egyenrangú félként” kezeljük. Ha képszerűen szeretnék fogalmazni akkor gondoljunk a két agyféltekére, amely szimmetrikusan alkotnak ketten egy egészet és egyik sem nagyobb a másiknál.
Alapvetően a bal agyféltekéhez társul a racionális, elemző, logikus gondolkodás, valamint a jobb agyféltekéhez a megérző, holisztikusan rálátó, összefüggéseket felfedező, kreatív elme. A bal agyféltekével beszélünk, írunk, olvasunk és számolunk, megfejtünk és logikusan“problémamegoldunk”. A jobb agyféltekével képzelünk, ábrándozunk, zenélünk, rajzolunk, verselünk és éljük át az érzelmeket.
Az is köztudott dolog, hogy a mai oktatási rendszer az előbbire helyezi a hangsúlyt, a készségtantárgyak, mint a zene, a rajz, a technika nem kapnak akkora jelentőséget. Ez egy össztársadalmi probléma, talán ez is közrejátszik abban, hogy a magyar társadalom mentális állapota – ahogy Boldizsár Ildikó író, meseterapeuta fogalmazta – “borzasztó”.(https://magyarhang.org/kultura/2018/12/09/boldizsar-ildiko-borzaszto-a-magyar-tarsadalom-mentalis-allapota/)
De kezdjük az elejétől. Mivel az érzelmi fejlesztésről beszélünk ezen a platformon, értelemszerűen a jobb agyféltekés “tevékenységek” fognak előtérbe kerülni. Nevezetesen a zene, az éneklés, a képzelet, a versek, a mesék világa. A zenehallgatást, az éneklést már magzati korban lehet és érdemes elkezdeni. Itt az alap. Érdemes megjegyezni viszont, hogy a passzív zene,- és énekhallgatásnál – amiben nem vesz részt a hallgató – jóval hatákonyabb az aktív tevékenység, mint pl.a hangszeren való játszás. DE “az aktív terápiák közül talán a legintenzívebb hatású az emberi hangra épülő.” (Pap János: Hang- ember –hang, Vince Kiadó, 2002).
Elmesélem ezzel kapcsolatban a számomra az egyik “megrendítő” beszélgetést. Amikor a stúdióban felvettük az altatódalokat, a szakembernek magyarázom lelkesen, hogy milyen egyszerű, könnyű kis dalocskák és hogy a kismamák, anyukák hamar meg tudják tanulni, hogy énekelni tudják kisbabáiknak. Erre közli, hogy el vagyok tévedve, nem fogják énekelni, beteszik a telefonba, és max. ott engedik, hogy a baba, gyerek hallgassa. Nem nagyon tudtam hirtelen mit szólni, azon kívül, hogy de hát ezt élőben kell énekelni, nem hiszem el, hogy nem tudják megtanulni a pár sorból álló éneket, dallamot. Azt felelte, hogy ez nem fog menni. Én meg kardoskodtam az mellett, hogy márpedig mennie kell, mert a kisbabának az édesanya hangja a legdrágább kincs a világon…legalábbis az elején. És a későbbiekben az egész életére meghatározó. Teljesen mindegy, hogy rekecses, hamis, magas, mély, tud vagy nem tud jól énekelni, az anya dúdolása, éneklése a legelső “érzelmi vitaminok” között van. Az is előfordul, hogy a kis,-nagykamasz gyerek odamegy az édesanyjához, és azt mondja: “Anya, énekeld el nekem a kedvenc altatódalomat, mert attól megnyugszom.” Abban maradtunk, hogy akkor meglátjuk.
Szabolcska Mihály költeményéből jutott eszembe a sor, régről maradt emlékként, hogy: “Fiaim, csak énekeljetek.”, és ezt átírva pedig csak annyit mondok: Anyukák, ti csak énekeljetek!
Manapság egyre inkább előtérbe kerül az érzelmi intelligencia szerepe, és ki kell jelenteni, hogy nem EQ versus IQ megközelítésben értendő, hanem hogy mindkettőt “egyenrangú félként” kezeljük. Ha képszerűen szeretnék fogalmazni akkor gondoljunk a két agyféltekére, amely szimmetrikusan alkotnak ketten egy egészet és egyik sem nagyobb a másiknál.
Alapvetően a bal agyféltekéhez társul a racionális, elemző, logikus gondolkodás, valamint a jobb agyféltekéhez a megérző, holisztikusan rálátó, összefüggéseket felfedező, kreatív elme. A bal agyféltekével beszélünk, írunk, olvasunk és számolunk, megfejtünk és logikusan“problémamegoldunk”. A jobb agyféltekével képzelünk, ábrándozunk, zenélünk, rajzolunk, verselünk és éljük át az érzelmeket.
Az is köztudott dolog, hogy a mai oktatási rendszer az előbbire helyezi a hangsúlyt, a készségtantárgyak, mint a zene, a rajz, a technika nem kapnak akkora jelentőséget. Ez egy össztársadalmi probléma, talán ez is közrejátszik abban, hogy a magyar társadalom mentális állapota – ahogy Boldizsár Ildikó író, meseterapeuta fogalmazta – “borzasztó”.(https://magyarhang.org/kultura/2018/12/09/boldizsar-ildiko-borzaszto-a-magyar-tarsadalom-mentalis-allapota/)
Zenehallgatás, éneklés.
De kezdjük az elejétől. Mivel az érzelmi fejlesztésről beszélünk ezen a platformon, értelemszerűen a jobb agyféltekés “tevékenységek” fognak előtérbe kerülni. Nevezetesen a zene, az éneklés, a képzelet, a versek, a mesék világa. A zenehallgatást, az éneklést már magzati korban lehet és érdemes elkezdeni. Itt az alap. Érdemes megjegyezni viszont, hogy a passzív zene,- és énekhallgatásnál – amiben nem vesz részt a hallgató – jóval hatákonyabb az aktív tevékenység, mint pl.a hangszeren való játszás. DE “az aktív terápiák közül talán a legintenzívebb hatású az emberi hangra épülő.” (Pap János: Hang- ember –hang, Vince Kiadó, 2002).
Elmesélem ezzel kapcsolatban a számomra az egyik “megrendítő” beszélgetést. Amikor a stúdióban felvettük az altatódalokat, a szakembernek magyarázom lelkesen, hogy milyen egyszerű, könnyű kis dalocskák és hogy a kismamák, anyukák hamar meg tudják tanulni, hogy énekelni tudják kisbabáiknak. Erre közli, hogy el vagyok tévedve, nem fogják énekelni, beteszik a telefonba, és max. ott engedik, hogy a baba, gyerek hallgassa. Nem nagyon tudtam hirtelen mit szólni, azon kívül, hogy de hát ezt élőben kell énekelni, nem hiszem el, hogy nem tudják megtanulni a pár sorból álló éneket, dallamot. Azt felelte, hogy ez nem fog menni. Én meg kardoskodtam az mellett, hogy márpedig mennie kell, mert a kisbabának az édesanya hangja a legdrágább kincs a világon…legalábbis az elején. És a későbbiekben az egész életére meghatározó. Teljesen mindegy, hogy rekecses, hamis, magas, mély, tud vagy nem tud jól énekelni, az anya dúdolása, éneklése a legelső “érzelmi vitaminok” között van. Az is előfordul, hogy a kis,-nagykamasz gyerek odamegy az édesanyjához, és azt mondja: “Anya, énekeld el nekem a kedvenc altatódalomat, mert attól megnyugszom.” Abban maradtunk, hogy akkor meglátjuk.
Szabolcska Mihály költeményéből jutott eszembe a sor, régről maradt emlékként, hogy: “Fiaim, csak énekeljetek.”, és ezt átírva pedig csak annyit mondok: Anyukák, ti csak énekeljetek!
Powered by Flybuilt
