Az édesanya hangja a legjobb zene!

A VILÁG EGYETLEN CD-JE SEM TUDJA HELYETTESÍTENI!

Az altatódalok varázshatalmáról “ódákat” lehetne zengeni. Elősegítik a kisgyermek harmonikus fejlődését, az anya-gyerek kapcsolat szorosabbá tételét.

Mivel a magzat az édesanyával van a legközelebbi, szimbiotikus kapcsolatban, az édesanyja hangja hat rá a legerősebben. A szívritmus dobbanásával együtt él és növekszik, ergo a magzatnak az egyik leghatékonyabb „érzelmi vitamin” az édesanya ritmikus, dallamos hangja, majd a későbbiekben a csecsemőnek és a kisbabának is.

Másodsorban az anya szemszögéből: a magzatnak, kisbabának való éneklés közben az első számú anya – gyerek kapcsolat alapozódik meg: a biztonságos érzelmi kötődés. Ez a későbbiekben minden nemű és formájú emberi kapcsolat alapja. Azzal, hogy odafigyel, „ráhangolódik”, dúdol, énekel neki, az anyában is kialakul a gyerekével szemben ez a típusú kötődési minta, nem utolsó sorban az ő idegrendszerére is nyugtatóan hat. Az édesanya „tudja” ilyenkor, ha én jól vagyok, nekem jót tesz, a babának is jól esik. Elkezdi a gyerekének a zenei-érzelmi nevelését is tulajdonképpen, hiszen köztudott, hogy a zene: „tudattalan érzelmi nyelv” (Dr. Bagdy Emőke).

MIKOR, HOGYAN ÉS MIÉRT?

 

A miértre a legkönnyebb válaszolni: egyszerűen azért, mert mióta világ a világ így csinálják az édesanyák, és ez egy öröktől fogva tartó, minden időket átívelő gyereknevelési metódus.

A mikor az is aránylag könnyű, hiszen bármikor lehet énekelgetni, dúdolgatni. Nemcsak esténként vagy lefekvéskor érdemes, „illik”, hanem a nap bármely szakaszában és bármilyen tevékenység közben: mosogatás, főzőcskézés, teregetés, játék, fürdés közben.

A hogyan pedig szintén egyszerű: halkan, hangosan, mosolyogva, komolyan, derűsen, bánatosan, simogatva, ölelgetve.

A kellemes, jó érzést okozó hatások – pl. simogatás énekléssel összekötve – korai gyermekkorban kimutathatóan olyan agyi változásokat eredményeznek, amelyek védettebbé tesznek a stressz ellen, s így az egyén életminősége javul, élettartama nő. (Kulcsár Zsuzsa)

És ne feledjük az ősi mondást: „Aki énekel, az kétszer imádkozik”.

A “mesés” gyermekkor varázslatai

"A gyermekkornak két tündérvilága van: cselekvés síkján a játék, és szellemi síkon a mese."

(Kádár Annamária)

Egészen a nem oly régmúlt időkig – csak néhány évtizedig visszanyúlva – az archaikus időktől fogva az ember egész életét átszőtte a mesék világa. Eredetileg nem a gyerekek kiváltsága volt, hanem a felnőtt lakosság életvezetéséhez, életviteléhez  tartozott hozzá szervesen. Ez így volt világ minden táján, „mióta világ a világ”, és van ahol még ma is így van, de ez egyre kevesebb. Az utóbbi évszázadban – főleg Benedek Elek jóvoltából – a mesék sokkal közelebb kerültek a gyerekek világához, és ma már szerencsére bőven válogathatunk a gyerekeknek szánt meseirodalomból is.

Hogyha „mesés” gyerekkort szeretnénk biztosítani a gyermekeknek, akkor – ahogy azt a szép magyar nyelvünk is kifejezi – sok-sok mesével kell körbevenni, elaltatni, megnyugtatni, bátorítani, célt és értelmet mutatni az életben való eligazodásban.

A mesefilm nézése nem helyettesíti ezeket. „ A látott mese nem mese”. (Dr. Vekerdy Tamás). A rangsor ebben a sorrendben értendő: hallgatás, olvasás, nézés. Ha a mai kor vívmányait nézzük és „engedékenyek” vagyunk, akkor: hallgatás, nézés, olvasás.

MIKOR, HOGYAN ÉS MIÉRT?

 

Mikor mondani mesét? Leginkább az elcsendesedés, lenyugvás pillanatai előtt, ami lehet délutáni vagy esti alvás. Hallgatni viszont szinte bármikor hallgathat mesét a gyerek, mert tevékenység közben is figyel: játék, autózás, stb. Az sem gond, ha már századjára hallgatja ugyanazt, addig van szüksége arra a mesére, ameddig hallgatja.

A hogyan kérdés gyermek,-illetve felnőtt függő, és szokás kérdése. Összebújva, ülve, fekve, bábbal, anélkül, a lényeg, hogy az érzelmeket is tükrözze a gyerek számára. A hangunkkal sok mindent eljátszhatunk, a mese önmagában létrehoz egy transzállapotot, amikor a gyerek ebben a világban él.

Hogy miért olvassunk mesét? Bruno Bettelheim, a híres gyermekpszichológus mondta, hogy: “A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.”. Olyan alap lelki táplálék és vitamin, ami nélkül az ember élete a későbbiekben lényegesen sivárabb és szegényebb lesz.